Barnus

...mindenapi történései nekünk, neki, róla, rólunk

Rólam

Archívum

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok

Kedvenc szerzők

  • Nincsenek kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.bogyogyo.blogter.hu/

csoki

Barnus tegnap:

"Én úúúúúúúúgy imádom a csokit"

Tovább »

tűzoltó

- Barni mi leszel, ha nagy leszel?

- Tűzoltó!

 

Tovább »

angol órák

Piros, Anna íme pár kép és ízelítő az angol órákról. A képek elég árulkodóak. Telefonnal ennél jobb minőség nem futja, de a folyamatos bemozdulás jól tükrözi, hogy egy helyben továbbra sem tudnak ülni 20 percnél többet. ;-) És figyelni sem persze.

Figyelmetekbe ajánlom első képen Dodót a háttérben. Megzabálom!

No ilyenek:

 

Tovább »

mikulás

no comment...

...azóta csak csokit és édességet enne. És azt hiszem erről ennyi elég is. Jó még az édes volt, ahogy rákészült a cipőpucolásra. Több napig győzködött este az ágyban, hogy elfelejtette kipucolni a cipőjét és most fel kell kelnie, mert különben nem lesz ajándék. És még annyi, hogy a virgács nála virgáncs :)))

Tovább »

kisPetrabarátnő

Drága Nagylány gratulálunk! Boldog születésnapot!

Tovább »

ain't no sunshine...

Most először kipróbáltuk milyen is a többgyerekes családmodell. Vanda jött hozzánk hétvégén és meg kell mondjam, sokkal jobban és lazábban telt, mint számítottam.

Már elég önállóak ahhoz, hogy elszórakoztassák egymást és ránk csak akkor legyen szükség, amikor éhesek, szomjasak, fürdenek, vagy épp vita van, amit nélkülünk már nehéz megoldani, vagy durva vége lenne. Azért volt ilyen is jópár, de a nagy része békében telt.

Cukik ahogy nyitott ajtónál játszanak, a nagyobb folyton szerepjátékra bírja a kisebbet, irányítja, átveszi az óvónéni és anyuka szerepét. Mi meg csak jókat nevetünk kint a nappaliban, miközben nyugisan megesszük a vacsoránkat, vagy relaxálunk. Mert két gyerekkel ilyet is lehet, sokkal inkább, mint egy gyerekkel. Nem gondoltam volna. Van egy képem is arról, hogy Barnus mennyire szeretett megfelelni Vandának, mindenben utánozta és folyton azt kérdezgette, hogy ugye vagy a barátom? Biztos, ami biztos ;-)

Ja és már 5-kor megfürödtek, mert az olyan vicces, együtt a kádban. Na jó, de alvás csak 10kor volt, ami szintén tökre érthető, hiszen alig bírtak betelni egymással és húzták az időt, mígnem kidőltek.

 

Tovább »

ma

Ma reggel azt mondta, nem érdeklem.

Hát itt tartunk mi most ;-)

Tovább »

Barnus és a táncház

Kipróbáltuk, pipa, de egyelőre ennyi. :)

Tovább »

ovikezdés

Drága Pikler, de hiányzól. Nekem! Barnus jól veszi az akadályokat, már másnap hazaküldött a beszoktatáskor, mert biztonságban érezte magát. Mindaddig én is, míg nem kezdtük el élesben az ovit. Első nap rögtön csalódás. Emeleteságyat választott, minden álma, hogy ott alhasson. De a habitusa nem emgedi az ottalvást, lekerült alulra. Három napig esténként próbáltam elmagyarázni, hogy az ovónéni csak jót akart, aggódik érte, ne essen semmi baja. Pedig nem erről volt szó. Nem magyarázták el neki, hogy az veszélyes, ha ugra-bugrál és ott szót kell fogadni, mert balesetveszélyes. Rögtön lekerült az alsó ágyra, mert nagyon eleven és aktív. És ezt napokig hallgattam, mígnem olyan rosszul éreztem ettől magam, hogy megfordult a fejemben, ez nem jó választás. Poroszos rendszer, gyerekek beskatujázása, csak az jó, amit ők elvárnak és ha ettől eltér, nem az átlag az csak rossz lehet. Ha valaki picit más, elnyomják, nem veszik észre az értékeit, a negatív tulajdonságaira hegyezik a fülüket, szemüket és ez így számomra nem elfogadható.

Aztán vártunk türelemmel, mert ugye azt sem lehet, hogy a gyereken tesztelem az ovikat. Vannak magánintézmények, amik ugyanugy rugalmatlanok és az első benyomás negatív és azért még fizetni is kell. Úgyhogy a legbölcsebbnek tűnt a várakozás és szerencsére meghozta a gyümölcsét.

A beszoktatás után látom, hogy az óvó nénik is felszabadultabbak, többet mesélnek, ha kérdezünk. Nem zárkóznak el, segítenek.

Igaz Barnus azóta érzékenyebb szerintem. Azt vettem észre, hogy meglepő élethelyzeteket másképp reagálja le. Pl. volt egy olyan eset egy hete, hogy az apja elvette a lovagi kardját, mert hadonászott vele és voltak ott más gyerekek is. Pedig nem csinált semmi rosszat, csak használta rendeltetésének megfelelően és most tényleg nem állt szándékában mást megbántani, mert tudta, hogy akkor nincs kard. Zoli picit hirtelen lépett és Barnuson csak azt láttam, hogy görbül a szája széle és próbál nem sírni. Aztán kitört belőle a zokogás, majd próbálta magát nyugtatni és azt hajtogatta, hogy próbálom abbahagyni anya, de nem sikerül. Én meg persze kértem, hogy ne hagyja abba, csak sírja ki magát, semmi baj. És ez már többször előfordult mostanában. Azért ijesztő, remélem jól van a pici lelke.

Tovább »

bölcsi búcsú

Véget ért egy gyönyörű, mindennapi vidámság. Megnőttek, továbblépnek.

Köszönjük nagyon a sok törődést, odafigyelést, emberséget, "gyerekszámba vevést" és mindent Jutkának, Valcsinak és Katának. Hogy minden reggel feldobták az én napomat is, délután nem siettek haza ha már csak egy gyerek volt, hanem tudtunk sokat beszélgetni, kérdezni, megnyugodni szavaiktól. Hogy télen, nyáron, hóban, fagyban, 40 fokban ugyanolyan lelkesedéssel vitték ki őket a levegőre, mindegy volt, hogy hány réteg ruha kell, esik picit az eső, nem számított. A gyerekek boldogsága és kiegyensúlyozottsága, az volt az igazán fontos és elsődleges. A kinti altatásról nem is beszélve.

Köszönöm, hogy ilyen jó kezdésben lehetett részünk, hogy a mindennapi életünkben oly sokat segítettetek. Mondhatni pótmamákra találtunk a gondozókban. És köszönjük a veztőségnek is, akik válságban és nehéz időkben is ugyanolyan lelkesedéssel vitték a napi ügyeket, mintha mi sem történt volna.

Az pedig csak hab a tortán, hogy olyan csapat alakult ki, akikkel nagyon jól érezzük magunkat, programokat szervezünk, együtt vagyunk jóban rosszban. Egyszóval hálás köszönet a Pikler bölcsinek: www.pikler.hu

 

 

Menjetek, szeressétek, élvezzétek akiknek épp most aktuális a bölcsöde. Nektek pedig minden jót barátok, gondozók, hiányoztok. Keep in touch sokáig. :)

Tovább »

barátok

Borka elvesztése nagyon sok mindenre rávilágított minket, többek közt arra is, hogy mennyi csodás ember vesz körül bennünket. :) Akik igazi barátok és számíthatunk rájuk bármikor. Így esett, hogy nyáron többször elutaztunk közösen hétvégékre, hogy kikapcsoljunk. Voltunk Szihalomban Répáéknál, balcsin sokat Gergőéknél és ősszel eljutottunk Toscanaba is. Mind mind nagyon vidám volt, teszek fel pár képet íme:

Tovább »

Barnus 3 éves

És szobatiszta, ha nem kap pelust persze. Igaz a kaki még csak pelusban sikerült igazán, de igyekszik.

Olyan, mint korábban, csak sokkal több mindent meg lehet vele beszélni és egyre választékosabban felel. Egyszóval szépen beszél. Nem volt hiábavaló a sok magyar népmese és mesekönyv, Szepes Mária, Marék Veronika és sorolhatnám. Szerencsére megúsztuk Bartos Erikát. Mindössze két könyvvel és nulla Anna, Peti, Gerővel. Ez nekem olyan, mint a barátok közt. Büszke vagyok rá, hogy nem nézem :) 

Sokszor önálló, kitalál jobbnál jobb szerepjátékokat magának. A nagy kedvenc a tűzoltó és rendőrség, de a tűzoltó mindent visz. Azzal képes napokat egymás után eljátszani és segíteni a balesetbe jutottakon. Mostanában nem is a tűz a lényeg, hanem megmenteni a magasban rekedt embereket, állatokat. 

Nagyon jó sztorikat mesél, közben van humora is, sokat lehet vele nevetni, egyszóval nagyon boldoggá teszi az életünket, légy mindig ilyen életvidám és boldog Barnus. A Jóisten éltessen soká, egészségben!

Nyári frizurával és cicával, de ő szerencsére nem családtag :)

       

 

 

Tovább »

soksok balaton

Nehéz napok és hetek után a nagy családnak köszönhetően kész lett június végére a balatoni nyaraló felújítása, így az egész nyarat lent töltöttük a gyerekekkel, tesómékkal, és még aki épp jött:) Nagyon vidám nyarunk volt, a tragédia ellenére, a gyerekek sok erőt adtak a továbblépéshez és boldogsághoz.

Jókat bicikliztünk, gasztotúrákat tettünk, élveztük a Káli medence szépségét, nyugalmát, pancsoltunk, játszóztunk és sorolhatnám. Egyre önállóbbak együtt Vandával, sokat játszottak anélkül, hogy bármelyikük élete veszélyben lett volna :-) Voltaképp a legjobb korszakban vannak, viccesek a szerepjátékaik, nagyjából az érdeklődési körük is hasonló, szóval úgy ahogy volt, élveztük. Nagy sikere volt az elektromos kisautónak, egymást fuvarozták, no és a bicaj utánfutónak, mert végre együtt utazhattak és nem felváltva Zoli mögött. Bár ettől picit tartottam is, hogy útközben ha konfliktus van kilöki egyik a másikat a bicajút kellős közepére, de nem így lett szerencsére. Jobban lekötötte őket és élvezték a száguldást, mintsem egymást piszkálták volna.

A korábban kedvelt vasárnapi káptalantóti piacozásból picit elegem lett, mert mióta túristalátványosság olyan sokan vannak, hogy szinte megközelíthetetlen, gyerekkel pedig a tömegben vásárolni minden, csak nem felemelő. Ugyhogy ezt leredukáltuk kéthetentei látogatásra, vagy kora reggeli apukás programra :-)

Most hiányzik nagyon az ottani nyugalom, de jövőre folyt.köv.

Tovább »

Borka

Nagyon vártuk, családostul, Barnusostul, mindenki. Olyan boldogok voltunk, hogy kislány és hogy látszólag Barnus nagyon jól elfogadta amíg növekedett, fejlődött a pocakban.

Aztán május 24-én megszületett. Betegen. Mindössze négy napot volt velünk, de hálásak vagyunk érte és nagyon köszönjük neki, hogy jött. Olyan csodaszép kislány volt, mint Vanda újszülött korában, csak sokkal érettebb, nagyobb, erősebb. És mégsem akarta ezt az életet, más utat választott magának. Elfogadtuk, igaz sokszor nagyon nehezen megy, de sok pozitív gondolat és érzés is társul mindehez, még ha gyász, akkor is.

Ég áldjon kicsilány!

Tovább »

dackorszak

Már tart egy ideje, vannak könnyebb és nehezebb periódusok. Attól kikészülök, hogy egyik pillanatban még felhőtlen minden és látszólag jó, a másik pillanatban pedig olyan apróságokon, hogy ki nyissa ki az ajtót, vagy hogyan vágtam ketté a kiflit, vagy apa ne jöjjön ki elénk, hanem mi lepjük meg és sorolhatnám, olyan hisztibe kezd, hogy bődület. Sajnos nehezen viselem a hisztit, próbálom olyankor megnyugvásra bírni, leültetni a kanapéra és kérni, hogy hagyja abba és szóljon ha sikerült. Azért egyre nagyobb sikerrel járunk, mert igaz még tartanak, de már sokkal kevesebbszer és rövidebbek is. Rájött, hogy felesleges, mert csak mindenkinek rossz kedve lesz ettől és nem ér el vele igazából semmit. Úgyhogy okosodik, fejlődik rendületlenül. És az a legédesebb, amikor odajön egy hiszti után még hüppögve és mondja, hogy abbahagytam, vagy amikor nem tudja abbahagyni a sírást és azért jön oda, hogy elmondja, "anya nem tudom abbahagyni". :( Olyankor persze nagyon megsajnálom és minimum megdajkálom. Remélem nem azért hiszitzik, hogy utána megszeretgessem :)

 

Tovább »

Blogter